Kedves Olvasóim!
Egy igen kellemetlen dolog történt velem. Egy előre, általam leszervezett programot az egyik meghívott lemondott. Természetesen nem esett jól. Egyrészt, meg megígérte, másrészt mert készültünk rá. Időt és energiát áldoztunk, hogy a szombati szerepjáték jól sikerüljön. A férjem, mint KM 3 főre írta az egész mesét, amiből hirtelen egy fő kiesett. A szomorúság mellett igazságtalanságot és csalódottságot éreztem. Hozamodványként pedig rengeteg kérdés merült fel bennem, ezentúl hogyan fogok abban bízni, hogy betartja, amit megígér?
Mit ér manapság az adott szó? Milyen jelentőséggel bír? Miért szegik meg sokan vagy váltanak könnyedén?
Lehet, hogy velem van a baj.
Ha én azt mondom, valahol ott leszek ekkor és akkor, az egyben az adott szó mellett ígéret is. A szavahihetőségem múlik rajta, hogy betartom-e, amit ígértem. Nem kések csak azért egy randevúról, mert nő vagyok és mert az 5-10 perc belefér. Hadd várjon a nyomorult.
Mit mutat ez a nőkről és mit okoz a férfiban?
Mit mutat ez a nőkről és mit okoz a férfiban?
Mert hogyan is esik a másiknak, ha ő számít rám és én bármilyen okból mégsem őt, illetve ezzel a saját becsületemet választom?
Az élet persze sokszor próbára teszi ezt, utunkba tesz egyéb, néha elháríthatatlan akadályokat. Hol van a határ? Meddig hagyok cserben valakit, mert nem tartom a szavam és milyen esetben kaphat valaki felmentést ez alól? Úgy gondolom, hogy egy váratlan kötelezettségnél is mérlegelni kell. Meg kell nézni, hogy mivel ártok jobban másoknak, esetlegesen magamnak. Önző módon a saját vágyaimat helyezem előtérbe, esetleg megfelelni akarok valakinek?
Ezt ma már miért nem értik meg az emberek? Miért lesz minden és mindenki lecserélhető, megcsalható, elárulható?
Wass Albert ezt nagyszerűen megírta, ha nem vagy beteg vagy halott, milyen mentséged lehet a mulasztásra?
A randiktól elkezdve a találkozókig mindent megteszek, hogy legalább 5 perccel korábban a címre érjek. Tehát már onnantól indul a szavam megtartása, hogy nem váratom a másikat feleslegesen. Na de hogy lemondjam vagy meg se jelenjek... Akkor minek ígértem meg egyáltalán? Miért vállaltam, ha képtelen vagyok tartani?
Biztos mindenki ismer olyan embert, aki sokszor ígér, ellenben 10%-át se tartja. Szívesen osztunk meg vele benső feszültségeinket, problémáinkat vagy kérünk tőle segítséget? Nem. Mert tudjuk, hogy bármit mondd azzal nem lehet számolni, vagy hazugság. Ezeket az embereket arra tartjuk, hogy egy összejövetel létszámát növeljük. (Ez is megérne egy külön írást, hogy ezekre mégis miért van szükség.) Bizalom nincs, hogy is lehetne?
Szomorú, hogy itt tartunk. Te veszítettél már el emiatt barátot?
fotó: pixabay