Egy korábbi blogbejegyzésem következik, még mindig aktuális, fogadjátok szeretettel.
Kedves Olvasóm!
Mit jelent a magány? Mikor vagyunk egyedül?
Barátnőmtől hallom gyakran, hogy elfáradt és nehezen bírja egyedül az élet megpróbáltatásait.
Szerintem párkapcsolaton belül is simán elképzelhető, hogy az ember magányosnak érzi magát. Sokan gondolják, hogy ez az érzés partner függő, ha valaki mellett érzem akkor nem vele kell lennem. Valójában az érzés belőlünk indul és semmi köze a társunkhoz. Akik kapcsolatból kapcsolatba mennek, úgy gondolják, a másikkal van probléma. De az ikszedik váltás után fel kellene hogy tűnjön, valami nem stimmel. Valamit nem kapok meg senkitől. De lehet-e ennyi ember hibás? Lehet-e, hogy senki nem tudja megadni?
Christian idézete a Mit keresett Isten a nappalimban? című könyvből remekül mutatja, hogy valójában a szívünk zárva van. Ennek az oka valószínűleg egy törés, egy korábbi trauma vagy sérülés. Ha bezártuk a szívünket, félve a következő csapástól, akkor ugyan nem bánthatják a szívünket, de a jó dolgokat is kizártuk. Ugye az érme két oldala... Sosem létezhet egyik a másik nélkül, a világ a kiegyenlítődésre törekszik. Azt mindenki tudja, hogy a pozitív gondolkodásnak ereje van, hiszen fejben megteremtem, teret adok neki, amit az univerzum be is tölt. Neki lényegtelen, hogy az számunkra milyen hozadékú.
Tehát, ha felismerjük a természetét és nyitottak vagyunk szívvel-lélekkel, akkor részesedhetünk a valódi boldogságból. Szerintem csak úgy éri meg. Hibázzunk bátran, tanuljuk meg felismerni ki az, aki nem érdemli meg a szeretetünket és bátran álljunk tovább. Ne függjünk a másiktól, mert megalapozzuk a szenvedésünket.
Sosem vagyunk egyedül. Mindig ott leszünk magunknak!
Mottó mára: Tégy egy lépést magad felé!